Szerettünk volna valamit itt hagyni… Itt, abban az iskolában, ahol gyermekkorunk nagy részét töltöttük. Ezért választottuk a faültetést. A felnőtté válás szimbólumaként gondolunk ezekre a fákra, amelyek úgy növekednek, mint ahogy mi eddig és ezután is fogunk.
Azt, hogy a ballagó nyolcadikosok telepíthetnének fát a megszokott lufieregetés helyett, azt egyik osztálytársunk anyukája vetette fel két évvel ezelőtt. A többi szülő és mi, gyerekek is méltó módjának tartottuk az elköszönésnek. Másik osztálytársunk édesanyjának támadt az a gondolata, hogy időkapszulát is helyezzünk el: az acéltermoszba elrejtett írást 5 év múlva, az első osztálytalálkozón fogjuk kiásni… J
A fákat, melyeket az iskolaudvaron ültettünk el, a 8/a osztálynak Dürgő Péter, a 8/b osztálynak Kozma György egyéni vállalkozók, a termőföldet a Devecseri Városüzemeltetési Kft. biztosították a szülői szervezet támogatásával. Mielőtt nekiláttunk volna a munkának, a fák helye, a csemeték, a szerszámok is elő voltak készítve számunkra: köszönjük a támogatóknak, a szülőknek, az iskola dolgozóinak segítségét tervünk megvalósításában.
Ebben a nemes és egyben környezetvédő akcióban mindkét végzős osztály valamennyi tagja részt vett. A nagy műveletet az osztályok fiú tagjai kezdték meg a csemeték beállításával, ezt követően már a lányok is kipróbálhatták magukat. Minden csoportban volt olyan ember, aki ásót ragadott, földet lapátolt, kapával egyengette a talajt, gereblyézett vagy vizet hordott az iszapoláshoz. Eközben akinek nem jutott feladat, az énekelt, biztatta a többieket. A szorgoskodó fiatalok munkájáról pedagógusaink készítettek fényképeket. Az egyik ott dolgozó szülő „élő adást” biztosított a többi gyermek hozzátartozóinak a legújabb fejleményekről.
Miután végeztünk a fásító akcióval, jó hangulatban folytatódott a tanítás számunkra.
A mi történetünkkel másokat is arra szeretnénk biztatni, hogy védjék környezetüket, ültessenek fát!
A 8/a és a 8/b osztály tanulói